Kezdjük rögtön egy találós kérdéssel: mi az, nagy, fehér, vísít, és kékes fényt húz maga után a forgalom kellős közepén? Persze, könnyű a válasz, ám ha autónkban ülünk, és mögöttünk víjjog a rohammentő, tisztelet a kivételnek, sokan ledermednek, és rossz döntések sorozatát hozva meg akadályozzák az életmentést.
     A mentőautók képzett sofőrjei szerint az autósok mintha nem tekintenék egyenrangú, pontosabban felsőbbrendű járműnek az esethez száguldó mentőt. Ennek pedig súlyos következményei vannak: két hete Nyíregyházán és Nyírbogdánynál történt ilyen karambol, de ez a két eset csak egy része az idén történt, nemegyszer súlyos mentő–autó karambolnak.

Nincs figyelem 

Rácz István, a nyíregyházi mentőállomás garázsmestere 15 éve vezet rohammentőt, ő már több baleseten is túl van. – A négysávoson törént, az egyik benzinkútnál, éppen egy esettel jöttünk be. Az első sávban elengedtek, a másodikban kihúzódtam egy kicsit, megláttam egy másik autót, megálltam, és a harmadik autó úgy telibevágott, hogy felborultunk mind a ketten – meséli István. Szerencsére személyi sérülés nem volt, de ebből az esetből is látszik, hogy nem figyelnek az autósok ránk.

– Nagyon veszélyes az esetközlekedés, a szabályzatunk le is rögzíti: elsőbbségünk csak akkor van, ha megadják! Ha balesetezünk, olyan a hozzáállás, hogy egy kis jogászkodás segítségével sajnos ki lehet hozni, hogy 50-50 százalékban hibás az autós a mentős, ez pedig elég nagy probléma. István szerint az emberek nem gondolnak bele, hogy ha baja esik neki vagy családtagjának, esetleg éppen a mentő gyorsasága mentheti meg az életét.

Át a piroson - a mentővel

– Hosszabb úton rendszeresen ránk tapadnak az autók, akár 2-3 méterre is megközelítenek, előretolakodnak a kereszteződésben, valamint – hihetetlen, de igaz – leállnak velünk versenyezni az országúton – sorolja a bajokat Orosz Illés, mentőgépkocsi-vezető.
– Az a probléma, hogy a közlekedéskultúránk annyira rossz, hogy az autósok megijednek amentőautó láttán-hallatán, és megállnak a sáv közepén, nem tudják eldönteni, mi a helyes döntés húzódni vagy menni. 

       Általános tapasztalat a sofőrök között, ha több mentőautó vonul egy esethez, az első autót még el is engedik, de az utána következőt nem veszik észre, ebből vannak a balesetek. – Nemegyszer megtörtént már, hogy kamionok leszorítottak az útról, nem vettek észre, és rátapadtak az autóra. Olyan is megesett, hogy együtt mentünk át a piroson, a fiatalember azt hitte, hogy ő is kék lámpát használ.
       A mentősök „kiskátéjában” világosan rögzítve van, a sziréna és a kék fényt használatát mindig az adott feladat határozza meg. – A közhiedelemmel ellentétben nem kapcsolhatjuk be ha csak simán haladunk, bár az autósok rendszeresen integetnek, azt hiszik, ezzel csak előbbre szeretnénk jutni sorban, pedig a sziréna használata nem cél, hanem eszköz: ezáltal gyosrabban jutunk el a beteghez – teszi hozzá.
– Nem a sofőrök döntik el, milyen hangjelzést kell használni, ennek a központ által meghatározott, szigorú szabályai vannak. Az utasításokaz rádión, vagy az ápolótól, vagy a mentőtiszttől kapom, attól függően, hogy milyen súlyos az eset.
– A segítő szándék az emberek többségében benne van; megállnak, ha hallják a szirénát, de ennél több kell le: kell húzódni, amennyire lehet, ezt egyébként a KRESZ is előírja. Ehelyett minket és persze egymást akadályozzák, ilyenkor lavírozok a nagy autóval a sok kicsi között, ez pedig időveszteség, nem beszélve a stresszről is, hiszen egy sofőr munkaideje 12 óra – veszi vissza a szót István. A legveszélyesebb útszakaszok a négysávos, nagy forgalmú főútak, itt a legnehezebb eldönteni, ki és hova húzódjon.
– Sokszor a reflexeinken múlik, hogy elkerülünk egy balesettel „kecsegtető” szituációt, közben minket semmi sem véd, ezen felül az első számú szabály számunkra az, hogy mindig az élet– és vagyonbiztonság szem előtt tartásával kell közlekednünk.

Forrás: Szabolcs Online