Szerző: Dr. Kökény Zoltán
2003. október 18. | Forrás: HáziPatika.com
A mentők értesítése hozzátartozik a mentés folyamatához. Sajnos előfordulhat, hogy a helyszínen egyedül tartózkodik az elsősegélynyújtó, és nincs segítsége, aki telefonálni tudna vagy értesíthetné a mentőket.
Ma, a mobiltelefonok korában még vidékről, vagy egy földút széléről is könnyebben hívhatunk segítséget, mint akár csak néhány évvel korábban.
Az egyedül lévő elsősegélynyújtónak azonban ilyenkor is mérlegelnie kell: mivel segíthet többet a sérültnek? Ha ellátást nyújt, és utána hívják a mentőket, vagy fordítva. Ennek eldöntéséhez természetesen előbb némi információt kell nyerjünk a beteg állapotáról. Ezt követően érdemes a sorrenden gondolkodni. Általános szabály nehezen adható. Nyilván egy súlyos vérzést előbb el kell állítani, a jól légző, de eszméletlen beteget előbb stabil oldalfekvésbe kell fordítani, és utána kell értesíteni a mentőket, hisz ezzel alig vesztünk időt, de megmenthetjük vele a beteg életét.
Újraélesztésnél már nagyobb lehet a probléma, ha egyedül vagyunk. Általános javaslat szerint, ha a klinikai halál baleset vagy vízbefulladás következtében állt be, akkor előbb meg kell kezdeni az újraélesztést, és utána hívni a mentőket, mert az eszköz nélküli újraélesztés ilyenkor igen jó hatékonysággal hoz eredményt.
Ugyanakkor, ha a beteg vélhetően szívbetegség miatt került a klinikai halál állapotába, akkor igazán jó eredmény csak az eszközös újraélesztéstől, pl. defibrillátor (a szívizomzat rángásszerű, kóros összehúzódásait elektromos árammal megszüntető, hordozható készülék) alkalmazásától, gyógyszerektől, stb. várható, így jobb, ha a mentők értesítése mielőbb megtörténik. Természetesen mérlegelni kell azt is, hogy mennyi idő telik el a telefon keresgélésével, a hívással, és eközben nem csúszunk-e ki az egyébként is oly rövid időből, melyen belül még sikerrel kezdhető meg az életmentő beavatkozás.
Természetesen több segélynyújtó esetén könnyebb a helyzet.
A mentők telefonszáma 104. Ez a szám (és a rendőrség, tűzoltóság segélykérő számai is!) a kártyás, pénzes nyilvános telefonokról kártya, érme nélkül is, ingyen hívhatók!
Hasonlóan, ezek a számok a mobiltelefonokról - akár lejárt feltöltőkártyás telefonról is - ingyen hívhatók. A 112-es segélyhívó szám bármely mobilszolgáltatón keresztül, pinkód nélkül is hívható.
Ha már telefonhoz jutottunk, a legfontosabb szabály: ne tegyük le a telefont addig, amíg a szolgálatvezető nem bontja a vonalat. ő minden fontos információra rákérdez, még akkor is, ha netán mi elfelejtettük volna ezeket közölni.
Mutatkozzunk be, ha lehet, adjunk meg egy visszahívható telefonszámot.
Mondjuk el, hogy pontosan hol van a beteg (a közterület is pontosan behatárolandó)!
Ha baleset történt, hány sérült van, milyen jellegű a sérülésük, milyen ellátást kaptak eddig. A mentők kiérkezéséig esetleg még elvégzendő fontos teendőkről is tanácsot kérhetünk telefonon keresztül.
Több sérült esetén célszerű megadni, hogy közülük hány a könnyű, a súlyos vagy az életveszélyes, mert ez alapján dönt a szolgálatvezető a kivonuló egységek számáról és felszereltségéről.
Ha szükséges, beszéljük meg a szolgálatvezetővel azt is, hogy jól meghatározható ponton valaki várja a mentőket, ha a beteg pl. erdőben, szántóföldön, nehezen megtalálható helyen fekszik.
Szabados Ágnes | 2011. július 21., csütörtök, 08:12
Létezik egy jelenség, amiről kevés szó esik, mégis nap mint nap tapasztaljuk az utakon. Az egész országban - így Szegeden is - nagy probléma, hogy az autósok sokszor nem megfelelően reagálják le, ha megkülönböztető jelzéssel ellátott autóval találkoznak. A kéklámpások haladásának akadályozása viszont súlyos következményekkel járhat.
Ebből a szempontból három embertípus létezik - tudtuk meg Szenti Szabolcstól, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől. Az egyik tisztában van azzal, ilyenkor mi a teendő, a másik egyáltalán nem foglalkozik vele, ha ilyen jármű közeledik. A harmadik típusba azok sorolhatók, akik nem tudják hogyan reagáljanak, ezért leblokkolnak, amivel sokszor hatalmas bajt okoznak.
Segítenek, ha engedik
“A többség tiszteli a mentőket!”
Az Országos Mentőszolgálat összesen hétszázhetven mentőautóval közlekedik. Egy évben körülbelül hetven súlyosabb mentőbaleset történik, amelyekért a figyelmetlenség okolható. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője elmondta: “Az emberek többsége tiszteli a mentősöket, mert sosem lehet tudni kinek mikor lesz szüksége a segítségükre, tehát nem a hozzáállással van a gond, inkább azzal, hogy nem hallják a szirénát a kocsiba ordító rádiótól vagy zenétől.” A probléma forrása másrészt lehet az is, hogy a nagyvárosi emberek - így a szegediek is - eltompultak. “Sok a szirénázó autó, gyakori a visszaélés is vele, így az emberek úton-útfélen szirénát hallanak, azaz már hozzászoktak a hangjához, nem figyelnek fel rá, pedig a lényeg éppen ez lenne!” - mondta el a SzegedCafénak Győrfi Pál.
Egyébként szabálysértésnek minősül, ha valaki nem engedi el a mentő-, tűzoltó-, vagy rendőrautót a közutakon.
42. § Magatartás a megkülönböztető vagy figyelmeztető jelzéseket használó járművekkel szemben:
(1) A megkülönböztető jelzéseket (villogó kék fényjelzést és szirénát vagy váltakozó hangmagasságú más hangjelzést) használó gépjármű, illetőleg minden ilyen gépjárművekkel kísért (közrefogott) zárt csoportban haladó, megkülönböztető fényjelzést használó gépjármű részére minden járművel, minden helyzetben elsőbbséget kell adni, és akadálytalan továbbhaladását - félrehúzódással és a szükséghez képest megállással - lehetővé kell tenni.
A figyelmetlenség mindennek az oka
Egy gépjárművezető oktató véleményét is kikértük, aki elmondta, sok tanulóvezető nem is találkozik a szakórákon a jelenséggel, ezért tapasztalatlanságuk vezethet ahhoz, hogy leblokkolnak és például egy körfogalomban lefékeznek a sziréna hangjának hallatán, amivel akár be is szoríthatják a forgalomba a kéklámpást. “Nem a technika a nehéz, hanem észlelniük a tanulóknak, hogy honnan jön a sziréna és mi ilyenkor a megoldás” - mondta el az oktató, aki szerint a gyalogosok és a kerékpárosok kevésbé szeretik elengedni a megkülönböztetett járművet. “Tapasztalatom szerint a szegedi járművezetők többsége azért figyelmes, az idősek és a friss jogosítványos fiatalok azok, akik nem figyelnek a szirénázó autóra. Nem biztos, hogy nem akarják, csak például a bömbölő zene miatt nem is veszik észre azt” - mondta el Matkovics Tamás gépjárművezető oktató.
A probléma mögé Facebookon csoport is szerveződött, amelynek már majdnem ötezer tagja van, emellett weboldalak is taglalják a témát. Sőt a Segíts okosan! kampány keretében olyan oktató videók is készültek, amelyekben bemutatják, hogyan könnyíthetjük meg a szirénázó mentőautók közlekedését.
Íme egy szegedi felvétel a jelenségről, ami a tűzoltók haladásának akadályoztatásáról számol be:
Napfény, buli, haverok, bikinis lányok, csokibarna fiúk, csodamedencében pancsoló gyermekek – egyszóval a strandon minden adott az önfeledt kikapcsolódáshoz. Ám a gyakori halálos balesetek ellenére sem vesszük komolyan a ránk leselkedő veszélyeket.
A szakemberek szerint a strand nem veszélyes hely, ha betartjuk a szabályokat. A legtöbb baleset egy kis odafigyeléssel elkerülhető lenne. A vízimentők egész nyáron számos fürdőben és tóparton hívják fel a figyelmet az ésszerű kikapcsolódásra.
Szabályok, amiket feltétlenül tartsunk be:
– Soha ne menjünk elhevült testtel a vízbe. Ilyenkor a hideg hatására a szívünk szinte azonnal leállhat! Fürdés előtt zuhanyozzunk, hűtsük le magunkat!
– Ne becsüljük túl saját képességeinket! Van, amikor az elégtelen úszástudás, a hirtelen jött fáradtság, esetleg a vízbiztonság hiánya okozza a bajt.
– Nagyon fontos, hogy aki fürödni indul, ne fogyasszon alkoholt.
– Ha nem ismerjük a tavat, legyünk különösen óvatosak, a bójáknál ne merészkedjünk tovább.
– Csak a megengedett területen csobbanjunk a vízbe.
A bányatavakban különösen veszélyes fürdeni. A közelben ugyanis nincs elsősegélynyújtó hely, nehezebb az életmentés. Általában gyorsan mélyülnek, és még a biztos úszótudással rendelkezők is bajba kerülhetnek. Arról már nem is beszélve, hogy a bányatavak a higiénés előírásoknak sem felelnek meg. A tiltott területen fürdőzők komoly pénzbüntetésre is számíthatnak.
Ha valaki bajba kerül környezetünkben, mentésére csak biztos úszástudással rendelkező személy siessen! Ne feledjük, a fuldokló bepánikolhat, kapálózhat, életveszélybe keverheti segítőjét is.
Ne legyünk túl vakmerőek, és tiszteljük a vizet! Kis odafigyeléssel nem válik a kellemesnek ígérkező fürdőzés rémálommá.
Mivel Budapest alól Budapest fölé tartunk az M0-on, van idő beszélgetni, miközben 130-160 között mozog a kilométeróra mutatója. János hangosan meséli - mert a sziréna most is megállás nélkül ordít a fejünk fölött - hogy az előző nap újraélesztett egy öngyilkosjelöltet a Duna partján. Elővesszük a leghülyébbnek gondolt kérdést: milyen érzés emberéletet menteni? "Olyankor jó napom van. Minden szép és jó aznap, lazának érzem magam. Azt viszont nem lehet megszokni, amikor fóliával takarok le valakit, még ha ezredszer teszem is" - válaszol a mentős.
Az autópályán egészen más közlekedési szituációkba keveredik a megkülönböztető jelzést használó mentőautó. Nagyobb a sebesség, és nagyobbak a távolságok. Elvileg azért harsog 120 decibellel a sziréna, hogy egy 100 kilométer/óra felett előttünk akár 300 méterrel haladó jármú vezetője felhúzott ablakoknál is meghallja a közeledésünket. Elvileg. Mégis előfordul, hogy nem húzódnak ki a külső sávba, inkább megelőznek még négy kamiont a belsőben haladva, mielőtt elengednék a mentőt. Majd arra látunk példát, hogy egy nyugat-európai is hibázhat: egy holland kamionos nem hajlandó a belső sávból kimenni, miközben szabad a külső. Előzünk hát jobbról.
A közlekedőkre érvényes szabályok sokszor érvényét veszítik, amikor esethez kell menni. János szerint életmentés közben gyakorlatilag csak három KRESZ szabályt nem szeghet meg soha. Kisebb hidakra ráhajtva a súlykorlátozást (lásd a mentők műszaki adatairól, így hatalmas súlyáról a keretes írásunkat), a felüljárók alatt haladva a magasságkorlátozást, és a vasúti kereszteződések piros lámpáját. Ez utóbbit egyszer megszegjük, bár a sziréna hangjára a házikójából kiugró bakter széles karmozdulatai - miszerint mehetünk, nem jön vonat - feloldják számunkra a tiltást.
Amikor kötelező a lassú haladás
Már épp Gödhöz érnénk, amikor a diszpécser jelzi a rádión, hogy fordulhatunk vissza, a helikopter elrepült a sérülttel. Normál tempóban indulunk János hivatalos szolgálati helye, a mátyásföldi mentőállomás felé. Lassú haladás közben arról mesél, mikor kell a rohamkocsiknak kötelezően lassan kell mennie - a többi közlekedő értetlenkedésére. Például agyvérzéses beteg szállítása közben kerülni kell a hirtelen fékezéseket, mert feltolul a vér az agyába. Ezt nevezik a mentősök szállítási traumának. De kimondottan óvatosan kell kerülgetni a budapesti kátyútengert akkor is, ha egy szülés előtt pár perccel álló nőt szállítanak.
Fékezés helyett gázt adni
Kiből lehet mentőautó-sofőr? "Miközben a taxisok 25 perc alatt végeznek a PAV 2-vel, mi reggel 8-tól este 6-ig vizsgázunk" - állítják a mentősök. Gépkocsivezetőiknek - két év tehergépkocsi-vezetői gyakorlat után - a legszigorúbb pályaalkalmassági vizsgálatot (PAV 1) kell elvégezniük a Nemzeti Közlekedési Hatóság vizsgaközpontjában. Ez írásbeli és pszichológiai tesztből, valamint szimulátoros gyakorlatból áll. Juhász János szerint az utóbbi a mentőautó vezetését szimulálja, de egy trükkel. Ha a helyzet azt kívánja, hogy jobbra forduljon a kocsival, akkor balra kell fordítania a kormányt, ha fékezni kellene, akkor gázt kell adniuk, és így tovább. Ezzel azt teszteli a gép, mennyi idő alatt jut el a tudatukhoz, hogy bizonyos helyzetekben mit kell csinálniuk.
Megérkezünk a XVI. kerületi mentőállomásra. Összesen tizenhárom állomás van Budapesten: a Markó utcai központi (itt van a legtöbb rohamkocsi), a Róbert Károly körúti bázis (itt található a garázs és a szerviz), valamint tizenegy úgynevezett peremállomás, ebből az egyik a mátyásföldi. Ezeket mind úgy próbálták meg elhelyezni földrajzilag, hogy lehetőleg a kerületek központjában legyenek. Egy-egy bejelentés esetén a központi diszpécser értelemszerűen mindig a sérülthöz területileg legközelebbi állomást riasztja, onnan indul a rohamkocsi.
Fél liter rum a 14 éves fiúban
János nem szívesen beszél más nevében, de azt határozottan állítja, hogy sem ő, sem a kollégái nem a pénzért csinálják ezt a munkát. A gépkocsivezetők átlagbére nettó 90 ezer körül van, a mentőápolók nettó 100 ezer környékén keresnek, és nem jut sokkal több a mentőorvosoknak se: szerinte nettó 120 ezer környékén visznek haza havonta.
Sínen, szembejövő sávban és járdán is jártunk a mentővel
Újabb riasztás jön a rádión: eszméletlen sérült a belvárosban, beleesett egy gödörbe. Újabb jelentés, hogy vettük az adást, majd lendületet vesz a Mercedes. Ordít a sziréna, pedig már nagyon zúg a fejünk a 120 decibeltől. A szirénát 17 éve hallgató János elárul egy titkot: "A bal oldalon ülő gépkocsivezetők a bal fülükre süketek, a jobboldali anyósülésen utazó mentőápolók pedig a jobbra."
Miközben szirénázva száguldunk - ahogy ő fogalmaz - a városi dzsungel felé, a bekapcsolt rádión keresztül azt halljuk, hogy egy másik mentőt egy általános iskolához hívnak: egy 14 éves fiú megivott fél liter rumot. Hétköznap van, nem sokkal dél előtt. Az OMSZ több mentőautója is beteghez száguld a városban.
40-ről 80-ra 19 másodperc alatt
Budapesten 62 mentőautó teljesít szolgálatot, egészen pontosan 62 darab rohamkocsi, esetkocsi és mentőautó. Műszaki felszereltsége mellett a rohamkocsit az különbözteti meg a többitől, hogy kizárólag orvossal indulhat útnak, míg az esetkocsin a sofőr és a mentőápoló mellett már mentőtiszt is teljesíthet szolgálatot. A sima mentőautókat már jellemzően csak betegszállításra használják, ezeken a gépkocsivezető mellett csak szakápolók utaznak.
A rohamkocsik közül a legtöbb Mercedes-Benz Sprinter (17 darab, 313/35 CDI típus). 150 lóerős (300 NM) motorjuk nincs könnyű helyzetben, a Sprinterek összsúlya teljes terheléssel (személyzet és beteg nélkül) 3500 kilogramm. Ennek megfelelő a gyorsulásuk sem az igazi, az OMSZ adatai szerint 40 kilométer/óráról 80-ra 18,7 másodperc. (Az általunk használt Vitóban ugyanez a motor volt, de - mint a videóból is kiderül - a jóval kisebb súlyú járművet egészen másként mozgatta.) A Sprinterek értéke évjárattól függően 15,7 millió forint és 18,5 millió között van. Átlagéletkoruk 4,5 év, átlagos futásteljesítményük 157 ezer kilométer.
Az esetkocsik és mentőautók közül a legtöbb Ford Transit (24 darab), kétliteres és 2,2-es dízelekkel. Ezek háromtonnásak, a kisebb motorral szerelt változatok gyorsulási adatát kaptuk meg az OMSZ-től, ez 12,2 másodperc alatt éri el 40 kilométer/óráról a 80-at. Értékük felszereltségtől függően 7,6 és 8,5 millió forint között van. Átlagéletkoruk 5,3 év, átlagos futásteljesítményük 184 ezer kilométer.
Közel hetven balesetet szenvedtek el tavaly (2008) a mentőautók Budapesten. Jellemzően akkor ütköztek, amikor a megkülönböztető jelzést használva száguldottak egy-egy súlyos esethez, és emiatt áthajtottak a piroson. Ilyenkor a KRESZ szerint mindenkinek el kell engedni őket. Fogtuk a kamerát, és beültünk egy szirénázó, Budapest belvárosában százzal bevetésre igyekvő rohamkocsiba.
Sok autós zavarba jön, ha közeledik egy rohamkocsi (A képre kattintva megnézheti, mindez milyen eredménnyel járhat.)
A saját felelősségére ül be a rohamkocsiba - gyakorlatilag ez a mondat volt a lényege annak a dokumentumnak, amelyet kötelezően alá kellett írnunk az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) központjában, mielőtt beültünk a sérülthöz induló mentőbe. Tavaly hatvankilenc balesetet szenvedtek el csak Budapesten a mentőautók, amelyek piroson áthajtva, záróvonalat átlépve, a szembejövő sávban - vagy ahogy éppen a leggyorsabban tudnak haladni - száguldanak a városban. "A kékfényes közlekedés kritikus" - halljuk az egyik mentőautó vezetőjétől. Reggel 6 óra 30 van, az OMSZ Markó utcai garázsában kezd a nappalos műszak. Nem kell sokáig várni az első riasztásra.
"Érd, négyéves gyerek magára rántott egy fazék forrásban lévő levest" - halljuk a rádión, szaladunk a kocsihoz. Juhász János a gépkocsivezetőnk, tizenhét éve vezet mentőautót a fővárosban, az ő feladata kamerával rögzíteni a mentősök munkáját. Eddig soha egyetlen koccanása sem volt. "Ez nem számít, lehet, hogy egy óra múlva lesz" - mondja nyugodtan. Behuppanunk a Mercedes-Benz Vitóba, jelentés a rádión, majd a sofőr bekapcsolja a visító-villogó szirénát, és lendületesen ráfordulunk Budapest egyik legszűkebb és legforgalmasabb többsávos útjára, a Nagykörútra.
A reggeli csúcs már elkezdődött, a Teréz körút tele autókkal és Combinókkal, a megállókban utasok bámészkodnak. János gázt ad, egyenesen a pirosnál várakozó két sor kocsi közé hajt. Hely sehol, de egy pillanat alatt két irányba elmozdulnak - csatornát nyitnak - az eddig a lámpa sárgáját váró autók: rá a zebrára, fel a járdára, be a kereszteződésbe. Épphogy, de megállás nélkül és ide-oda lavírozva átvágunk közöttük. A sofőrök figyeltek a tükörbe, ezúttal senki nem akadályozta a mentőt.
Ült már rohammentőben? Itt az ideje!
János szerint nincs ez mindig így. A mentősök négy kategóriára osztják maguk között az úrvezetőket. Vannak, akik megijednek és leblokkolnak, ha a megjelenik mögöttük nagy sebességgel a szirénázó rohamkocsi. A második csoport ennek pont az ellenkezője: ezek azt játszanák, hogy meglépnek, ám János szerint csak száz-kétszáz méterig tudnak a mentő előtt gyorsulni, mert aztán bedugulnak, előttük ugyanis nem nyílnak szét a várakozó kocsisorok. A következő kategória szándékosan nem ad elsőbbséget, "állj be te is a sorba", üzenik, míg a negyedik csoportba a nemtörődöm emberek tartoznak, akik szerint oldja meg a dolgot a mentős ahogy akarja. Ők haladnak a maguk tempójában.
Tényleg másodperceken múlhat az élet
"És kik azok, akik a KRESZ szerint megadják az elsőbbséget?" - kérdezzük. "Az osztrákok, meg a németek" - feleli vezetőnk, majd hozzáteszi, hogy egy picit azért túloz. Vegyes a kép, amit tapasztalunk a mentőautóban ülve. Az autósok többsége egyértelműen jól reagál, az indexszel jelzi, hogy tudja a dolgát, és félre is húzódik. Sajnos azonban minden második, harmadik kereszteződésben akad valaki, aki érthetetlen módon akadályozza a mentőt.
Amint megjelenik a mentő, már nem a luxusterepjáró az utak királya
Előbb egy nyakkendős férfi 5-ös BMW-je áll be elénk egy kereszteződésben, majd a sávunkban haladó Trabantos tekergeti a fejét a saját visszapillantója felé, láthatóan nem tudja eldönteni, hogy menekülni próbáljon, vagy félre állni. Ezek a szituációk mind megoldódnak négy-nyolc másodperc alatt, de ha egy mentőt egy tizenöt kilométeres út harminc-negyven kereszteződéséből csak minden harmadikban tartja fel valaki öt-öt másodpercre, az is egy perc veszteség. És az indokolatlanul sok. "Ha egy gázmérgezetthez, vagy egy eszméletlen baleseteshez megyünk, az ő életben maradását minden másodperc befolyásolhatja, nem hogy a percek" - mondja János.
Szemben a villamossal
Eközben száguldunk tovább a Nagykörúton, a fejünk fölött harminc centiméterrel felszerelt, és 120 decibellel visító sziréna dallamát minden egyes utolért autónál, minden egyes kereszteződésben módosítja a mentős. A leginkább rizikós közlekedési szituációkban pedig úgy kapcsolgatja a műszerfalon a gombokat, hogy együttesen két eltérő frekvenciájú hang hívja fel a közlekedők figyelmét a közeledő mentőre.
Pontosan százzal vágtázunk az Erzsébet körúton a villamos pálya mellett a belső sávban, amikor János egy határozott kormánymozdulattal balra irányítja a mentőt, átrántva a járművet a síneket a közúttól elválasztó sűrű betongömb-soron. A Mercedes futóműve brutális hangot hallat, de egy pillanattal később már stabilan közelítünk a sínen a villamosmegálló felé. A sávunkban áll egy Combino, éppen leszállnak az utasok, így mi még jobban balra húzódunk, a szembejövő villamos pályájára. A villamosok végénél kivétel nélkül mindig lassít a vezetőnk, mint mondja, a megállókban bárki kiléphet a hosszú jármű takarásából.
A villamosok végénél kötelező lassítani
Valószerűtlenül rövid idő alatt és látszatra simán vágunk át mindenen, miközben a szíve mindenkinek hevesebben ver. János azt állítja, tizenhét év után is tele van ilyenkor adrenalinnal. Mi is hasonlóan érzünk, az ő izgalmából azonban csak annyit látunk, hogy végtelenül koncentrál. Hol a saját sávunkban nyomulunk, hol a síneken, hol a szembejövő sávban, de járdaszigeten és a csíkos, járműforgalom elől elzárt területen is is haladunk, amikor kell. Mivel nem a rendesen közlekedő járműtömeg ritmusával megyünk, úgy tűnik, mi minden egyes kereszteződéshez pont akkor érünk, amikor piros a lámpa.
A kritikus kereszteződések
A budapesti mentősök számára a leginkább kritikus közlekedési szituációk a nagy forgalmú, soksávos utak kereszteződései. Ennek egyszerű oka van: ezekben halad a legtöbb, és legtöbbféle méretű jármű, és az egyik irányból mindig ömlik a járműtömeg. Ráadásul a belvárosi utakkal ellentétben itt már kamionok is közlekednek, és könnyen eltakarhatják a mentőket a többi autós elől.
Ilyen kritikus kereszteződés a Kerepesi út-Hungária körút találkozása, ahol egy nyolcsávos utat keresztez egy hatsávos. Emellett különösen balesetveszélyes hely még a Hungária körút-Üllői út, a Ferenc körút és az Üllői út találkozása, valamint a Nagykörúton a Blaha Lujza térnél a Rákóczi út és az Erzsébet körút kereszteződése. Éppen az utóbbi felé közelítünk. János lassít, átállítja a sziréna hangját, az autósok veszik az adást: ha nem is simán, de átvágunk a csomóponton, csakúgy, mint az előttünk álló többin is.
Érkezés, indulás, rohanás egész nap
A város peremén és azon túl már folyamatosabban haladunk, kevesebbszer kell a fékre lépni, mivel a többi közlekedőnek is tágasabb a tér a lehúzódásra. Megérkezünk a címre, a ház előtt már ott áll egy Mercedes-Benz Sprinter rohamkocsi. Ahogy az induláskor elfelejtettük bekapcsolni a karóránk stopperét (pedig készültünk rá), ugyanúgy elfelejtjük a megállás után megnézni a mentőnk lemezfelnijének peremét (pedig a betongömbös ráhajtáskor feljegyeztük a feladatot). Zúg a fejünk a szirénától és mindattól, amiben részünk volt.
Befut a "gyerekmokos kocsi" is. A "mok" a mentőorvosi kocsit jelenti, egy Ford Focus kombi az sofőrrel és gyerekorvossal. Utóbbi beszáll a rohamkocsiba, a rövid ideig nyitott ajtón át gyereknyöszörgés hallatszik ki, majd sírás, amikor kilép a mentőből az édesanya. A fiatal nő a ház kapujában aggódó nagyszülőkhöz lép, és elcsukló hangon csak annyit mond: "ezt én nem bírom nézni".
Sofőrünk visszajön a mi kocsinkhoz, és közli, hogy harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a pici, ez a legsúlyosabb. Beszállunk, és nyugis tempóban indulnánk vissza a központba, de megszólal a rádió. A 2-es főúton Gödnél hatalmas karambol történt, a forgalmas főutat is lezárták, a mentőhelikopter is útnak indult. János jelent a rádión, már a településen belül bekapcsolja a szirénát, és rátapos a gázra.
Általában a mentős a hibás?
A KRESZ 28. § (1) a, pontja szerint "Az útkereszteződésben elsőbbséget kell adni minden járművel a megkülönböztető fény- és hangjelzést együttesen használó gépjármű részére". A mentősök annak tudatában hajtanak be a piros lámpás kereszteződésekbe - halljuk -, hogy ezzel a szabállyal mindenki tisztában van, de mégsem. A legtöbb mentős baleset ilyen helyzetekből adódik, és az OMSZ-től kapott tájékoztatás szerint általában a pirosba behajtó mentőst hozzák ki hibásnak. 2008-ban Budapesten 69 balesetnek voltak az elszenvedői mentők, ebből 44 alkalommal a hivatalos jelentés szerint a mentős hibájából.
Néhány feladatot el kell végeznünk, hogy megelőzzük a tűz kialakulását, megvédjük magunkat, családunkat és a tulajdonunkat a tűz veszélyeitől. 
![Fotó: Hirling Bálint [origo]](http://static2.origos.hu/i/0904/20090414mentoauto3.jpg)
![Fotó: Hirling Bálint [origo]](http://static5.origos.hu/i/0904/20090414mentoauto4.jpg)
![Fotó: Hirling Bálint [origo]](http://static3.origos.hu/i/0904/20090414mentoauto2.jpg)